eskütevő
eskütevő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (hivatalos) Olyan, aki éppen hivatali esküt tesz v. készül tenni. Az eskütevő alkalmazott, hivatalfőnök, hivatalsegéd.
2. (ritka) Eskütételt, esküvést jelentő, kifejező. Vértől csurog a nép eskütevő jobbja. (Arany János)
II. főnév
1. (hivatalos) Olyan személy, aki hivatali esküt tesz. Az esküvevő olvassa az eskü szövegét, az eskütevő utánamondja.
2. (ritka, régies) Általában olyan személy, aki esküszik. E kegyetlen átokmondás alatt a nagy fehér kutyát ott tarták az eskütevő előtt kinyújtóztatva. (Jókai Mór)
eskütevői.
