éhenkórász
éhenkórász melléknév és főnév
I. melléknév
1. (rosszalló) Olyan – kül. csavargó v. állásnélküli – <személy>, akinek bizonytalan keresete a táplálkozásra alig elegendő, s aki ennek folytán szervezetileg leromlott, akinek külseje kopottas. Éhenkórász ember. A kisebbik leánynak … megfájul a foga, s egy ifjú, éhenkórász fogorvoshoz kerülnek. (Ambrus Zoltán)
2. (tréfás, rosszalló) Olyan <személy, főleg gyerek>, aki mindig éhes. Éhenkórász kölyök. Ezek az éhenkórász gyerekek már megint enni kérnek.
II. főnév -t, -ok, -a Éhenkórász személy. Mit akar itt ez a sok éhenkórász? Akivel mi megosztottuk asztalunknak ételét, Ruháinkat, hajlékunkat: Éhenkórász volt elég. (Petőfi Sándor) Három éhenkórász állt meg a Sült-ökör előtt. (Nagy Lajos)
