éhen
éhen [éhën v. éhen] határozószó
1. (népies) Éhesen. Éhen maradtam. Reggel óta éhen vagyok. Éhen ne hagyd a tekintetes urat … (Vas Gereben)
2. <Állandósult szókapcsolatokban:> éhség miatt; éhezés következtében. Éhen döglik, (meg)hal, (el)pusztul, (el)vész. Aki a tele tál előtt meghal éhen, az haljon meg. (Móricz Zsigmond)
