egység
egység [ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. Dolgoknak olyan összetartozása, amelynél fogva egy egész szerves részeként szerepelnek, ill. az ilyen módon egy egészbe tartozó dolgok összessége. ® Dialektikus egység; megbonthatatlan, szerves egység; a tartalom és a forma egysége; valamely egységbe tartozik; egységet alkot. Mit nekem a szűk fogalom! | … Mit a részlet! Itt az egység! (Komjáthy Jenő) Az az uralkodó feladata, hogy az állam szerkezeti egységét … fenntartsa. (Móricz Zsigmond)
2. Azonos cél érdekében való összeforrottság, együttműködés, ill. egyetlen szervezetbe tartozás. Ifjúsági egység; a munkásosztály, a népi erők, a párt egysége. Egységben az erő. Míg … módunkban is vagyon Törvényhozás által segítni a bajon, Addig a legszentebb ügy elleni vétség, Pártokra szaggatni az erők egységét. (Arany János) || a. Ennek tudata, érzése; együttérzés, összetartás, egyetértés. Van köztük egység. Megvan bennük az egység. Mondd, mi hát az eszme, Mely egy ily népbe egységet lehel, Mely, mint közös cél, lelkesítni tud? (Madách Imre) || b. (politika) Ugyanannak a nemzetnek egy államban való tömörülése. A német egység kérdése.
3. <Különféle tényezők, elemek, mozzanatok között> teljes összhang. Az elmélet és a gyakorlat egysége. Az akarat, a cselekvés és a fegyelem egysége a pártban. Húzavona vesszen! | … Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. (Arany János)
4. (mennyiségtan) Az „egy” mint mennyiség, mint műveletek alapja. ® Képzetes egység. Az egységnek minden hatványa és minden gyöke egy.
5. <Vmely mértékrendszerben> az a mennyiség mint alap, mellyel a megmérendő mennyiséget nagyságára nézve összehasonlítjuk. A súlymérték egysége a gramm. Az időszámítás egysége az óra. A hosszúság mérésében a méter az egység.
6. Vmely szervezet kisebb önálló része. Közigazgatási egységek. A párt legkisebb szervezeti egységei az alapszervezetek. || a. (katonaság) Önálló harci tevékenységre képes katonai alakulat. Harcászati, katonai, légvédelmi, páncélos egység. Több egységet vetettek harcba. Kisebb egységek között összeütközések voltak.
7. (iskolai) Tanítási egység: a tananyag legkisebb összefüggő, önálló része. Ezt a tanítási egységet két óra alatt lehet elvégezni.
8. (irodalomtudomány) <Drámai és elbeszélő művekben, valamint lírai költeményekben> az a szerkezeti sajátság, hogy az egyes részek a mű fő mondanivalóját szolgálják, vele összeegyeztethetők és szerves kapcsolatban vannak. ® Hármas egység; művészi egység; a cselekmény egysége. Az egységet ritka költeményében tudja végig megtartani. (Arany János)
9. (bizalmas) Munkaegység. Háromszáz egysége volt a múlt évben.
Szóösszetétel(ek): 1. egységbontás; egységkormány; egységmegnyilvánulás; egységmozgalom; egységrendszer; egységtermék; egységtörekvés; 2. fényegység; harcegység; hőegység; időegység; jogegység; mértékegység; munkaegység; munkásegység; parasztegység; pártegység; pénzegység; súlyegység; tájegység.
egységű.
