egyrétű
egyrétű melléknév -en [e]
1. Olyan <papír, szövet, sík, lap, lapos tárgy>, amely nincs összehajtva, egy rétben van, egyetlen sima lapból áll. Egyrétű bádoglemez, papír, térkép, vászon.
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Nem összetett, nem bonyolult <dolog>; egyszerű, szimpla; egysíkú (2a). Egyrétű egyéniség, jellem, meseszövés.
egyrétűség.
