egymás
egymás névmás, kölcsönös -t, (csak egyes számban; alanyként és állítmányként nem haszn.; birtokos jelzőként ragtalanul v. ritk. -nak, -nek raggal haszn.)
<Egyik a másikhoz v. a többihez való kölcsönös viszonyában, ill. egyesek másokhoz való viszonyukban:> kölcsönösen egyik is, másik is, ez is, amaz is. Egymás hegyén-hátán ¬; egymás ellen acsarkodnak; egymás közt: szűk körben, a nyilvánosság kizárásával; egymás mellé rakja a könyveket a polcon; egymás után: a) <térben v. időben v. logikai rendben> egyik a másikat követve; b) (népies) késedelem nélkül, gyorsan, szaporán. Majd egymásba ® bújnak; a kerekek fogai egymásba kapaszkodnak; egymásba szerettek; egymáshoz ® forraszt; ® felelgetnek egymásnak; egymásra ® borulnak; egymásra ® licitálnak; egymásra ® találtak; egymást ® éri; ® értik egymást v. egymás dolgát; a két idom ® fedi egymást; majd ® felfalják egymást; ® feltalálják egymást; ® kiegészíti(k) egymást; egymást ® követi; ® megsemmisíti egymást; egymást ® tapossák; egymást ® tépik; ® váltogatja egymást; nincs többé ® dolgunk egymással; ® jóba(n) vannak egymással. A házastársak egymás nyakába borultak. Irtóztató dolog, mely régen nem írtunk … egymásnak. (Mikes Kelemen) Végezzük egymás után ezt az unalmas históriát. (Petőfi Sándor) Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. (Ady Endre) Ilyen messze, halk zugolyba | véle volna jönni jó, | hol egymásnak válaszolva | tücsök szólna millió. (Babits Mihály)
