egymaga
egymaga névmás, visszaható -m, -d, ..gunk, -tok, ..guk (csak személyragos alakban, nyomatékos)
I. névmás,• visszaható (gyak. határozószó-szerűen)
A címszó és az I. szám utáni szöveg helyesen így: névmás, nyomatékos személynévmás
<Rendsz. csak személyről:> ő egyedül; maga. Egymagam voltam csak ott. Egymaga elbánik vele. Egymaga elvégzi két ember munkáját. Egymagunk kevésre megyünk, segítség kell ide. Ott állt egymaga száz ellen. (Mikszáth Kálmán) Benn fuldokolva leng a lámpa, | napszámos virraszt egymaga. (József Attila) || a. Egymagában, (népies) egymagába: a) egyedül, társ(ak) nélkül. Ő, egymagában, segítség nélkül keveset tehet. Egymagamban maradtam. A dohányzó teremben Szunyoghy egymagában ül. (Gárdonyi Géza) Vidáman ballagok egymagamban. (Kosztolányi Dezső) b) más valami nélkül; egyedül, csupán. A jóakarat egymagában még nem elég.
II. (irodalmi nyelvben, ritka) <Minősítő szóval kapcs.; annak kifejezésére, hogy a személyraggal meghatározott sz-re a megadott minősítés jellemző.> Bújsz a tömegben: átkos egymagad. (Arany János)
