egyházatya
egyházatya [z-a] főnév (vallásügy)
A kereszténység első századaiban élt neves egyházi írók közül vmelyik, az egyház tanításainak rendszerezője, magyarázója és védelmezője. A nemzetiség fogalmát illetőleg az egyház egészen az első egyházatyák tanaival tartott. (Eötvös József) Hol van csak egy egyházatyátok is, Mint Árius és a két Euséb? (Madách Imre)
