egyetemi
egyetemi [ëgyetëmi] melléknév, (csak a 4. jelentésben) -bb v. (-ebb) [e]
1. Az egyetemhez (1) tartozó, vele kapcs. <dolog>. Egyetemi aula, épület, könyvtár, laboratórium, tanszék; egyetemi város: a) olyan v., amelyben egyetem székel; b) <főleg külföldön> olyan városrész, amelyben az egyetem(ek) és a hozzá(juk) tartozó intézmények, diákszállók stb. együtt, egymáshoz közel vannak. Tudós, de nem azért, hogy egyetemi katedrát szerezzen, … hanem a világ minél teljesebb megismerésére törekedett. (Nagy Lajos) || a. Az egyetemen (1) történő, ott végzett <cselekvés, esemény>. Egyetemi beiratkozás, előadás, szigorlat, tanulmányok, ünnepély, vizsga.
2. Az egyetemen (1) működő <személy, csoport>. Egyetemi adjunktus, dékán, docens, hallgató, magántanár; egyetemi polgár ¬; egyetemi rektor; egyetemi szenátus ¬; egyetemi tanács, tanár; egyetemi nyilvános ¬ rendes tanár; egyetemi tanársegéd. || a. Az egyetemen (1) tanuló diákokból álló <szervezet>. Egyetemi énekkar, sportkör, tanulókör.
3. Az egyetemtől eredő, tőle kapott <dolog>. Egyetemi fokozat, képesítés, képzettség, oklevél, ösztöndíj, végzettség.
4. (régies) Egyetemes, általános. Az izgatottság Európában látszatra egyetemiebb, általánosabb volt. (Eötvös József)
