egyetemes
egyetemes [ëgyetëmës] melléknév -en, -ebb [e, e]
I. Mindent v. mindenkit magában foglaló, átfogó; mindenkire v. mindenre kiterjedő, érvényes. Egyetemes áttekintés, béke, hatás, jelleg, mozgalom; egyetemes tizedes ® osztályozás; egyetemes tiltakozás; egyetemes történelem: világtörténelem. Utánzók mindig lesznek … Egyénileg elvesznek a mindennapiság tengerében, de egyetemes hatásukat nem lehet megtagadni. (Arany János) || a. (jogtudomány) Egyetemes utódlás: olyan u., melynek során a jogelőd vagyonjogi helyzete teljes egészében átszáll a jogutódra.
2. Olyan <testület, gyűlés>, amely vmely szervezet egészét képviseli, v. amelynek határozatai az egész testületre, szervezetre érvényesek. Egyetemes kongresszus; egyetemes konvent ¬; egyetemes zsinat.
3. (műszaki nyelv) Egyszerre v. külön-külön több műveletet végző <gép, műszer>. Egyetemes eszterga, marógép; egyetemes műszer: szögmérésre, szintezésre, optikai mérésekre használható geodéziai m.
4. (vallásügy) Egyetemes gyónás: <katolikusoknál> vkinek az egész életét felölelő gy.
egyetemesít; egyetemesség.
