egybeáll
egybeáll tárgyatlan ige (ritka)
1. <Anyag> összesűrűsödve, összefagyva egy darabbá tömörül, több különálló része egyesül. A fagylalt hamar egybeállott.
2. <Több személy> vmely célra egyesül, összeáll (2). Többen egybeálltak, hogy céljukat elérjék.
egybeállás; egybeálló; egybeállott.
