dz

Teljes szövegű keresés

dz [dzé] főnév dz-t, dz-je [dzét, dzéje]
1. (nyelvtudomány) Beszédhang: a d és a z hangéval nagyjából azonos helyen képzett, e két hang tulajdonságait mutató zöngés mássalhangzó (affrikáta), amelyben a zár képzése a levegő áramlásának megszakítása nélkül átmegy a réshang képzésébe; a c hang zöngés párja, (pl. bodza szó közepén v. a pedz szó végén); magánhangzó után szó végén v. ha utána még egy magánhangzó következik, hosszan hangzik (pl. az edz, edzi szóban). A dz hang képzése.
2. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének a d és a dzs közé eső hetedik betűje; nyomtatott alakja: dz, Dz (külön nagybetűs alakja a magyarban nemigen haszn.). A dzs helyett dz-t írt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT