domborodik
domborodik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
1. Folyamatosan domború alakot ölt. (népies, bizalmas) Domborodik a hasa: <nő> másállapotban van. Domborodik a kenyér, mikor sül. [Ha] a lányka haja megnő, melle domborodik: már akkor hajadon. (Eötvös Károly)
2. Domborúan (ki)emelkedik, domb alakban mutatkozik. Az épület falán díszítések domborodnak. Amott látom domborodni | Nagy-Somlónak kalapját. (Kisfaludy Sándor) Szép vagy, alföld, … Itt boruljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. (Petőfi Sándor) Hány hant domborodik s jelöletlen hány rög enyészik … Lengyel síkokon. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: feldomborodik; kidomborodik; megdomborodik.
domborodó.
