domború
domború melléknév -an, -bb
1. Gömbölydeden kiemelkedő, felpúposodó, domborodó, domb alakú. Domború cipó, földhányás, has, mell(kas). [A kapualj] kövezete domború volt, mert pince húzódott alatta. (Krúdy Gyula) Haja dúsan ömlött le domború homlokára. (Kosztolányi Dezső) Mellkasa domború, bajusza szénfekete. (Nagy Lajos)
2. Félgömb alakú, gömbfelületű. Mindkét oldalán domború lencse; domború tükör.
Szóösszetétel(ek): féldomború; síkdomború.
domborúság.
