döcög

Teljes szövegű keresés

döcög tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön (hangutánzó)
1. <Jármű> lassan, ide-oda rázódva halad; zötyög. Döcög a szekér az országúton.  Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk. (Ady Endre) A vicinális … csaknem üresen döcög a végeláthatatlan síkságon keresztül. (Nagy Lajos)
2. <Kövér v. sánta ember, állat> ide-oda hajladozva, inogva, lassan, nehézkesen megy. Haza döcögött. Az udvaron döcögnek a kacsák.  Potrohos és alacson; nehezen piheg és döcög. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Vers> hibás versmértékével v. rossz rímelésével minduntalan kellemetlen érzést okoz az olvasónak. Bizony ez a vers csak döcög.
4. Döcögve olvas: <személy> lassan, vontatottan, akadozva o. A gyerek még csak döcögve olvasott, pedig már harmadikos volt.
5. (ritka) <Személy nevetés miatt> el-elfulladva, szakadozottan beszél; teste rázkódik a nevetéstől; göcög. Csak úgy döcögött a kacagástól.
Igekötős igék: átdöcög; bedöcög; eldöcög; kidöcög; ledöcög; végigdöcög; visszadöcög.
döcögő; döcögtet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT