dínomdánom
dínomdánom indulatszó és főnév, (népies) dinomdánom, (elavult) dinumdánum
I. indulatszó (hangsúly gyak. a harmadik szótagon is)
1. (népies, régies) <Zajos, lármás mulatozás közben használt kurjantás, a széles jókedv kifejezésére.> Dínom, dánom, sógor! | Előtted a jó bor. (népköltés) Uj uj uj! – kiált a cigány – dínomdánom uj uj uj! (Jósika Miklós) –11 <Más indulatszóval együtt.> Ha a csipkebokron rózsa nem teremne, Bolond madár volna, aki rá röppenne. | Hej, dínom dánom! (Vörösmarty Mihály) Lakoma Ladányban, – muzsika mulatság: | Ej haj! dinom-dánom: miénk az igazság. (Arany János)
2. <Tréfás, gúnyos népdalban, réjaként.> Hej dinom dánom! tölts bele, nem bánom. (népköltés) Sej, dinomdánom, mig élek is bánom, hogy megházasodtam. (népköltés)
II. főnév -ot, -ja
Hangos, vidám, gyak. táncos, nagy mulatság, amelyen sokan vesznek részt; dáridó, tivornya. Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy-házban, Hol a dinom-dánom régen volt szokásban? (Arany János) Volt nagy dinomdánom, tánc, muzsika, ének. (Reviczky Gyula) Neve napján … óriási dínom-dánomot csapott, mely minden évben három napig tartott. (Kosztolányi Dezső)
Közmondás(ok): Egy-két napi dínomdánom, holtig való (v. tartó) szánom-bánom: a) a pusztán anyagi érdekből összeházasított leány és legény nagy lakodalmára egész életen át tartó szomorúság következik; b) aki könnyelműen mulatozik, olyan helyzetbe kerül, hogy élete végéig sirathatja.
dínomdánomos; dínomdánomozik.
