diktum-faktum
diktum-faktum mondatszó és határozószó (régies írva: dictum-factum is) (régies, bizalmas)
I. mondatszó (közbevetett mondatként)
A dolog vége az, hogy …; úgy is lett. „Hát az angyalát is, vitéz Háry bácsit Egy sem látja? mindjárt parolát és pácsit.” | Dictum-factum, a kis úrfik rendre jöttek, Vas markomba pompás parolát ütöttek. (Garay János) Dictum-factum, Földváry után a többi is egy véleményen volt. (Vas Gereben)
II. határozószó Előkészület, meggondolás, teketória nélkül; sebtében. Ezt nem lehet csak úgy diktum-faktum megcsinálni.
