diktál
diktál ige -t, -jon
1. tárgyas <Szöveget> mond v. olvas vkinek, hogy az egyidejűleg szóról szóra leírja (kézzel, gyorsírással v. írógépen). Levelet diktál; gépbe diktálja a fordítást; ® gyorsírásba diktál vmit. A jegyzőkönyveket én vezettem, – de ő diktálta, folyékonyan. (Mikszáth Kálmán) [Közéleti kitűnőség.] Részvétlevelet, | üdvözlősürgönyt diktál gyorsírásba | kisasszonyának. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Egész nap diktált.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Ellentmondást nem tűrve folyamatosan megszab vmit (ami egyébként alku tárgya szokott lenni). Diktálja az árakat, a béreket, a feltételeket. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Kényszerítő erővel parancsol vmit. A becsület, a kötelesség azt diktálja, hogy … Ti a népszabadság ellen harcoltatok, Hogy megmentessék a császár általatok. | Azt hittétek, hogy ezt a hűség diktálja. (Sárosy Gyula) A paraszterkölcs … mást diktál, mint a fixfizetéses papi morál. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Nyomatékosan tanácsol, sugalmaz. A józan ész azt diktálja, hogy … Azt tette, amit az esze és az ösztöne diktált. Puskinnak nem tudott kijönni ez a hazug szó az ajkán. Az ész diktálta, de a büszke szív útját állta annak. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Hajrát, iramot, tempót, ütemet diktál: <sportversenyen, közös munkában> magatartásával v. példájával másokat a magáéhoz hasonló nagy teljesítményre sarkall, ösztönöz, kényszerít. A legjobb úszók már az első métereken nagy iramot diktáltak. A munkában nagy tempót diktált.
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vkibe diktál vmit: vkit erőszakos kínálással rávesz, hogy megegyék, megigyék vmit; belediktál. Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük diktál vmit. Öt darab töltöttkáposztát diktált belém.
Igekötős igék: bediktál; belediktál; feldiktál; kidiktál; lediktál.
diktáló; diktált; diktáltat.
