dikó
dikó főnév -t, -ja (népies)
Főleg gyékénnyel, szalmával megtöltött v. befont keskeny lócaszerű ágy, <rendsz. a lakáson kívül, pl. az istállóban, tornácon, kunyhóban stb.>; nyoszolya (2). Falun a fiatal férfiak nyáron a dikón alszanak. A Piros fekvőhelye. Gyékény dikó. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó) Alacsony, kezdetleges, szegényes fekvőhely. A dikót nappalra betolják az ágy alá.
