csüggeszt
csüggeszt [e] ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e]
1. tárgyas (választékos) Csüggeszt vkit: odahat, hogy vki csüggedjen. A sikertelenség nem csüggeszti. || a. (tárgy nélkül) (ritka, költői) Itt a harcmezőn Nem tesszük sirba, mert csüggesztene. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || b. tárgyas (ritka, költői) Csüggeszt vmi: bénítólag hat vmire. Mezentius végharcát, nehéz sebein kívül a kétségbeesés lemondása csüggeszti. (Arany János)
2. tárgyas (csak helyhatározóval) (ritka, irodalmi nyelvben) Erőtlenül, csüggedten (3) (le)ereszt. Mellére csüggeszti a fejét. „Szegény jó herceg!” sóhajta magában a delnő, ölébe csüggesztve összetett kezeit. (Jókai Mór)
Igekötős igék: alácsüggeszt; elcsüggeszt; lecsüggeszt.
csüggesztés; csüggesztett; csüggesztő.
