csúf
csúf melléknév és főnév (kissé választékos)
I. melléknév -ul, -abb
1. <Külső megjelenésében, formájában> visszataszítóan csúnya, rút <ember, állat>. Csúf állat, asszony, ember, madár. Olyan csúf volt az istenadta, hogy nem lehetett ránézni. A csúf vén nő mintha megszépült volna e világításban, markáns vonásai egy matróna fenségét nyerték. (Babits Mihály) Két csúf pofa a bitót cipelte. (Gelléri Andor Endre) || a. <Aránytalansága, formátlansága, öregsége miatt v. más okból> visszataszító, kellemetlen <testrész>. Csúf arc; csúf vonások; csúf a lába, a feje. Etel [a medvét] … fárasztja halálig, Míg lihegő száján csúf nyelve kimállik [= ernyedten kilóg]. (Arany János) || b. <Külseje, megmunkálatlansága, formátlansága miatt v. más okból> kellemetlen benyomást keltő <dolog, tárgy>. Csúf épület, ház, lakás, környék, vidék. Szomszéd nem is volt, s micsoda csúf deszkapalánk valahol messze … (Móricz Zsigmond) || c. <Hallási érzékleteinek alapján> rendkívül kellemetlen, visszatetsző benyomást keltő. Csúf a hangja.
2. <Az erkölcs, az illem, a becsületérzés, a szokás szempontjából> visszataszítóan ható, erkölcsi v. esztétikai undort keltő. Csúf beszéd, nevetés, viselkedés. Csúf dolog volt, hogy ilyen hálátlanul bántál vele. Nem fáj a szíved, … Te csúf poronty, anyádat megtagadni …? (Petőfi Sándor) Lelkemen Egy csúf rontás ül, pusztít, bitorol. (Ady Endre) Lefestem, mily csúf halált halt testem. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Csúful: <erkölcsi szempontból> gyalázatos, szégyenletes, csúfos (2) módon. Csúful rászedték; csúful bántak vele. Soha még csúfabbul senki nem bánt velem, mint Vetter. (Petőfi Sándor) || b. Csúful: <fokozó értelemben:> szégyenletes módon, nagyon csúnyán, csúfosan. Csúful megverték. És nézni tovább még volna talán kedve, Hanem abbanhagyta, csúful megijedve. (Arany János) || c. Csúful: csúfos kudarcot vallva, csúfos (1) módon, csúfosan. Csúful járt; csúful megbukott; próbálkozása csúful ütött ki. Én is megbuktam akadémiai első bírálatommal, csúfúl leszavazott a többi négy. (Arany János) || d. Csúful: csúfolkodva, gúnyt űzve. Csúful kikacagták, kiröhögték. Kinevettél akkor csúful, Ha nevettél, mostan búsulj. (Petőfi Sándor)
3. Nagyon kellemetlen, nagyon csúnya <idő, időjárás>. Micsoda csúf idő van! Csúf egy zivatar! (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
4. (gyak. bizalmas v. tréfás) Bosszankodást, kellemetlenséget okozó, csúnya (5). Ó te csúf gyerek! Ó, maga csúf ember! Már megint rászedett! Oh a csúf kapocs! Ni lepattant … leesett. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -ot, -ja
1. Az, akin mindenki gúnyolódik, akit mindenki kicsúfol, kinevet, megaláz. Vminek a csúfja: <visszataszító testi v. erkölcsi tulajdonságai miatt> vmely közösség szégyene, a gúny és megvetés céltáblája. A falu csúfja; világ csúfja. Nem akarom, hogy világ csúfjává tegyen; csúffá lesz: mindenki rajta gúnyolódik, a gúny és nevetség céltáblája lesz; csúffá tesz vkit, vmit: a) kigúnyol, erkölcsileg lehetetlenné tesz vkit, vmit; b) nagyon csúnyán elbánik vele; csúfot ® űz vkiből, vmiből v. vkivel, vmivel. Mert én hittem neki, sűrű hazugságnak, S immár csúfja lettem az egész világnak. (népköltés) Önnek el kell engemet vennie, hogy világ csúfja ne legyek holtom napjáig. (Petőfi Sándor) Meggyőzi [= megfékezi] magát, s megvetéssel tűri, Szolganép belőle a csufot hogy űzi. (Arany János) Belőlem ne csináljon csúfot! Kikérem magamnak. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Szégyen, gyalázat, csúfság. Láta mindent, látta csúfomat. (Vörösmarty Mihály) Inkább a teve vesszen ott, mint azt a csúfot megtudják. (Jókai Mór) || a. (régies) Csúfot tesz vkin, vmin: meggyaláz, megvetés, nevetség tárgyává tesz vkit, vmit. Feleségink, kedvesink, ne Sírjatok, Idegenek ölelése Nem tesz csúfot rajtatok. (Petőfi Sándor) || b. (elavult) Csúfra: a gúny céltáblájává, szégyenszemre, csúfságul. [Leányi szemérmét] odadobá csúfra, Mint egy kiszakított virágot az útra. (Arany János) Nekem csúfra vissza kellett térnem! Most aztán igazán nem vagyok fogva. (Jókai Mór) || c. Világ csúfjára: nagy szégyenként, gyalázatként, úgy, hogy mindenki megbotránkozzék, gúnyolódjék rajta. Becstelen teremtés, gyalázatos pára, Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): csúfkép; csúfköltemény; csúfszó.
