csitul
csitul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Erős hang> halkul, csendesedik. Csitult a lárma. Mikor csitul zaja nyomornak, zendülésnek S mikor lesz életünk üteme mély zene? (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) <Nagyfokú, főleg kellemetlen, nyugtalanító érzés> csillapodik, alábbhagy. Csitult a fájdalom.
Igekötős igék: elcsitul; lecsitul; megcsitul.
csitulás; csituló; csitult.
