csitt-csatt
csitt-csatt mondatszó (hangutánzó szó)
1. <Fémek, kemény tárgyak többszöri összeütődésének hangját utánzó szóként.> Ez az igazi vívóállás … Csitt-csatt, s azzal szépen elválunk. (Lévay József–Shakespeare-fordítás) || a. <A kövezeten, aszfalton v. köves úton ügető v. vágtató ló patkójának csattogó hangját utánzó szóként.> Aztán, csitt-csalt – ment a négy táltos a kanyargós úton, mint a gondolat. (Kozma A.) || b. <Zárak kattanó, csattanó hangjának utánzására.> Csitt-csatt – kettőt csattant a zár, és én be voltam csukva. (Kozma A.)
2. (ritka) <Az arcra mért ütések hangjának utánzására.> Csitt-csatt! – csattogtak a jól irányzott pofonok.
