cseng-bong
cseng-bong tárgyatlan ige csengett-bongott, csengjen-bongjon; csengeni-bongani (hangutánzó)
1. <Rendsz. több harang, harang alakú csengő, ill. ütő óra> egyidejűleg magasan csengő és mélyebben zúgó hangon szól. Csengtek-bongtak a harangok. Az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon. (Arany János) || a. Vidám hangoktól, dallamtól, zenétől visszhangzik vmi. Muzsika szól, cseng-bong a levegő. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vers, ill. rím> játékosan, ill. kirívóan összecsendül. Ami e rímek közt van, pusztán a rímek kedvéért került a szövegbe … De az egész cseng-bong, s ez a fő. (Ambrus Zoltán)
csengés-bongás.
