csatáz
csatáz ige -ok, -ol; tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon csatázik
1. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Csatában fegyverrel, rendsz. nagyobb harci egységben harcol. [Hunyadi] acélt ragad, lovára kap, Csatáz, vív, ízzad éj és nap. (Czuczor Gergely) Ah Cassius! ha ismernél, ki véled | Philippinél csatáztam. (Madách Imre) || a. tárgyas (ritka, költői) <Csatát> vív. Négy hosszu nap csatáztunk Rettentő vad csatát. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan Játékos csatát vív. A gyermekek hógolyóval csatáznak az udvaron.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy> szellemi fegyverekkel küzd, harcol. Oh! Lucifer! vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek. (Madách Imre) Fehér lovagként … csatázok Meg se született milliókért. (Ady Endre)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Természeti jelenség> elemi erővel tombol. Jaj de most a tél csatázik, S véle a szél és a jég. (Csokonai Vitéz Mihály)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Két v. több ellentétes érzelem> nagy erővel egymáson felülkerekedni igyekszik. Szivében öröm, bú, kin özönje csatáz. (Petőfi Sándor)
6. tárgyatlan (népies) <Nő> hangos szóval pörlekedik, hadonászva vitatkozik, lármásan veszekedik; csataráz. Asszony, ne csatázz már velem annyit! Elmondom, ki volt az apád, ki volt az anyád, öregapád, öreganyád! csatázik az asszony. (Vas Gereben)
7. tárgyatlan (tájszó) <Tyúk> hangosan kárál, <pulyka> hangosan rikácsol.
Igekötős igék: elcsatáz; megcsatáz; összecsatáz.
csatázás; csatázgat; csatázó.
