buzgalom
buzgalom főnév ..lmat, ..lma
1. (kissé választékos) Elmélyedt, jószándékú igyekezet, szorgalom, odaadás vminek végzésében; buzgóság. Nagy, nemes buzgalom; buzgalma alábbhagy, lankad, növekszik; buzgalmat fejt ki, mutat, tanúsít; ég a buzgalomtól; nagy buzgalommal olvas vmit; fokozott, kettőzött buzgalommal tesz, végez vmit; jobb ügyhöz ® méltó buzgalommal. A felébredtebb élet buzgalmakat s vágyakat szül. (Széchenyi István) Buzgalommal töltöttem a vizet. (Gárdonyi Géza)
2. (vallásügy, régies) Vallásos ájtatosság, buzgóság (2). Szent buzgalom; megszállta a buzgalom; buzgalomra gerjed. Magát az égnek ajtaját kinyitják, Ha tartós buzgalommal zörgetünk. (Vörösmarty Mihály)
3. (választékos) Tisztelet, odaadás vki iránt. Fiúi, hitvesi buzgalom.
Szóösszetétel(ek): ügybuzgalom; vakbuzgalom.
