butul
butul tárgyatlan ige -t, -jon
<Vmely káros hatás v. kóros elváltozás következtében> agya fokozatosam tompul; buta lesz. Ez a fiú egyre inkább butul. Butul és szegényedik nemzedékről nemzedékre az emberfaj …, ahol a pálinkaital … elterjedt. (Kossuth Lajos) A gabonapálinka nagyon büdös és mérgez … Az állam arra építette alapjait, hogy a falu népe butuljon és vaduljon, hogy a szeszadó nőjjön. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: belebutul; elbutul; megbutul.
butulás; butuló.
