bútor
bútor főnév -t, -ok, -a
1. Olyan nagyobb, fából v. fémből készült tárgy, ingóság, amely a lakásnak, kül. a lakószobának, ill. huzamosabb emberi tartózkodásra szolgáló helynek, helyiségnek a kényelmi berendezéséhez tartozik (pl. asztal, szék, ágy, szekrény, ill. ezek együtt). Antik, diófa, faragott, festett, hajlított, irodai, kerti, ócska, régi bútor; ® színes bútor; az intézet bútorai; saját bútorai vannak; bútort szállít. Új bútorokat vásárolt. Modern bútorokkal rendezte be a lakását. Kétszázöt pengőt kért az istentelen azért a semmi bútorért. (Móra Ferenc) A szútól halkan megroppan a bútor. (Juhász Gyula) Tele volt a lakás politúros bútorral. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó, elavult) Bugyor (1), batyu.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vmely családhoz v. más kisebb közösséghez régóta hozzátartozó, megszokott személy (rokon v. alkalmazott). Öreg bútor a háznál. Régi bútor ő már náluk. Sándor bácsi a legöregebb bútor a bankban. Bús Ferencnek … Erdők között ép úri háza volt, … Fő bútor benne a szép nő vala. (Vörösmarty Mihály) Volt … a grófnak egy udvari bolondja is. Akkoriban minden úri háznál tartottak ilyen bútort. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. bútorárus; bútorasztalos; bútorbőr; bútorburkolat; bútorcsarnok; bútorcsere; bútorfa; bútorfényező; bútorfénymáz; bútorhasználat; bútoripar; bútorkereskedő; bútorkészlet; bútorkiállítás; bútorkoptatás; bútorpaszta; bútorszalon; bútorüzlet; bútorvásár; bútorvédő; 2. betyárbútor; csőbútor; fémbútor; házibútor; irodabútor; konyhabútor; műbútor; stílbútor; szobabútor; telebútor; ülőbútor.
bútoros.
