butít
butít ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. tárgyas Vkit hosszabb időn át való ráhatással butává tesz; azt igyekszik elérni vele, hogy ne tudjon önállóan, a maga fejével gondolkodni. Butítja az ifjúságot. Évszázadokon át butították a népet. Magyarország dús ország volt … Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. | Megláncolták, butitották A dolgozó milliókat. (Ady Endre) || a. tárgyas <Vmely ártalmas befolyás, szellemi termék> ilyen módon hat. A babona, a ponyvairodalom butítja a tömegeket.
2. tárgyas <Kábítószer, főleg alkohol> tompítja az értelmet, butítóan hat. A szeszes ital butítja a népet. Boldog, akit pálinka butít, | boldog, kit a szépség | kápráztat. (Szabó Lőrinc) || a. (tárgy nélkül) Az alkohol butít. A gabonapálinka nagyon büdös és mérgez. Butít és vadít. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elbutít; megbutít.
butítás; butítgat; butító; butított.
