búsong
búsong [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani v. -ni (költői)
Búslakodik. S te nem danolsz, mit búsongsz Júlia? (Madách Imre) Ki tudja, hogy holnap mint lesz? | … Tán busongva nem emlékszem. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Ősz húrja zsong, | jajong, busong | a tájon. (Tóth Árpád–Verlaine-fordítás) csöndes, komoly hajfürtje a fején | szegényesen búsong – fakulva s árván – | mint holt leányé a koporsópárnán. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: elbúsong.
búsongás; búsongó.
