burkus
burkus főnév és melléknév (népies, régies)
I. főnév -t, -ok, -a
1. Porosz.
2. Német. Dunántúl … csupa burkusok … veszik meg a nagyobb birtokokat. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév -ul
1. A burkusokhoz (I) tartozó, velük kapcs., földjükön levő; porosz v. német. [A színész] az öreg burkus huszárt igen jól adá. (Vörösmarty Mihály)
2. Mesebeli gazdag nemzethez tartozó. Burkus herceg, király. Annyi a gazdagsága, kincse, hogy a burkus király ládafiának sem válnék szégyenére. (Mikszáth Kálmán)
