burkolt
burkolt melléknév -an, -abb
1. Olyan, akit, amit vmibe burkoltak (1, 3), amit vmivel burkoltak, aki vmibe burkolódzott, öltözött. Köpenyébe burkolt alak; fával burkolt fal; kővel burkolt híd; papirosba burkolt holmi; selyembe burkolt nő; szép szavakba burkolt fenyegetés. Egy gubába burkolt embere a kapunk előtt álló korcsmában iddogált. (Kazinczy Ferenc) Ott fényes előadóterem ötszáz főnyi hallgatósággal, itt a faoldalú csonka építmény, petroleumlámpával s rongyokba burkolt árnyékalakokkal. (Kuncz Aladár) Rongyokba burkolt ősz ember jött vele szemben az úton. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben) Más számára kellemetlen, bántó volta miatt vmely okból (pl. megtévesztés szándékából, óvatosságból, tapintatból) leplezett, rejtett, nem teljes mivoltában érvényesülő, nem könnyen észrevehető <cselekvés, megnyilatkozás>. Burkolt árdrágítás ¬; burkolt célzás, elutasítás; nyílt, burkolt támadás. || a. (átvitt értelemben) Ilyen megnyilatkozást kifejező. Burkolt szavak.
burkoltság.
