bukik
bukik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (rendsz. határozóval) (Megbotlik és) nagy erővel hirtelen a földre esik, zuhan. Földre, hanyatt, hasra bukik; orrára v. orra bukik; térdre bukik; arccal előre bukik. Tör fel a hegynek … Kő hajítsa gyenge lábát, Szirten át esik-bukik. (Arany János) || a. <Magasról, magasabb helyről> leesik, lezuhan vhova. A hajóról, a hídról a vízbe bukott. A padlásról az istállóba bukott. [Hídavatás.] Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már: „Egymásé a halál után! S buknak [a vízbe], – mint egykor igazán. (Arany János) || b. (sport) <Verseny közben> (motor)kerékpárral felborul, v. lovával elvágódik, s leesik róla. A motoros a verseny elején bukott, de folytatta a küzdelmet. A kerékpárversenyen bukott, a mentők kórházba szállították. A zsoké bukott, és elvesztette minden esélyét.
2. (ritka) Vmerre bukik: vmely irányba lejt, <vmely része> mélyebben van. Előre, hátra, oldalt, jobbra, balra, erre, arra bukik. Úgy látom, kissé oldalt bukik ez az asztal.
3. <A vízbe, a víz alá> hirtelen (szándékosan) lemerül. Vízbe, víz alá bukik. Gyere, bukjunk egyszerre! Nézd, milyen ügyesen bukik a kis liba. Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva, Amint felretten lépteink zaján. (Madách Imre) || a. Felszínre bukik: <víz alatt levő v. úszó ember, állat> a víz alól hirtelen kidugja a fejét; hirtelen a víz felszínére jut, bukkan. A hal … lemerült a fenékre, a fölszínre bukott, keringett, bukfencezett … édes elemében. (Kosztolányi Dezső)
4. (rendsz. határozóval) (átvitt értelemben, választékos) <Égitest> a látóhatár szélén hirtelen alámerül, eltűnik vhova, vmibe(n). A hold az erdő mögé bukott. A nap a tengerbe bukott.
5. (átvitt értelemben) <Jelentősebb állásban levő személy> elveszti állását és az ezzel járó hatalmat, vezető szerepet. Nagyot bukott: jelentős, vezető állásból jelentéktelen, alacsony beosztásba, munkakörbe került. Magas állásba került, de hamarosan bukott. A … főispán megbukott … Buknia kellett. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Felfelé bukik: <vezető állásából elmozdítva> olyan beosztásba kerül, amely külsőleg mutatósabb, gyak. jövedelmezőbb, de valójában rendsz. kisebb hatalommal, jelentéktelenebb hatáskörrel jár; || b. <Kormány, miniszter, vezető állású személy> lemondásra kényszerül; megbukik. Abban az időben könnyen buktak a kormányok. A kormánynak buknia kellett népszerűtlen politikája miatt.
6. (átvitt értelemben, választékos) <Küzdelemben> vereséget szenved, alulmarad. Nagy célokért bukni is dicsőség. Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Választáskor a jelölt> kisebbségben marad; nem választják meg. Bizonyosan bukni fog.
7. (átvitt értelemben, ritka) <Állítás, vád, érv> hamisnak, tarthatatlannak bizonyul; összeomlik. A ti vádjaitok bukni fognak. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Vmin, vkin áll vagy bukik vmi: vminek a léte, sikere v. pusztulása, meghiúsulása, balsikere függ vmitől, vkitől, megfordul vkin, vmin. A dolog (sikere) azon áll vagy bukik, hogy megteszi-e mindenki a kötelességét. Hazánk jövője rajtunk áll vagy bukik.
8. (főleg határozóval) (átvitt értelemben) <Erkölcsi tekintetben, kül. nő> elbukik, elzüllik. Mélyre bukik. Nagyot bukott szegény.
9. (t- ragos mértékhatározóval is) (kereskedelem, 1945 előtt) <Személy, vállalat> csődbe jut; fizetésképtelen lesz. Bukik a bank, a vállalat. Olyat bukott, amilyet csak a Rotschild-ház volna képes bukni … (Petőfi Sándor)
10. (átvitt értelemben, játék) <Kártyában, hazárdjátékban a játékos> nem teljesíti bemondását, elveszti a tétet; veszít. Bukik a bank: a bankban levő pénz teljes egészében a játékosoké lesz. A felvevő bukott. Aki bukott, tegyen v. kezdjen.
11. (átvitt értelemben, ritka, film, színház) <Színpadi mű, film, szerző v. színész> a közönség előtt kudarcot vall; megbukik. Bukott a darab és a rendezés is. Ilyen gyenge színésznek, ilyen rossz darabnak mindenképpen buknia kellett.
12. (átvitt értelemben, iskolai, bizalmas) <Az osztályozó értekezleten> egy v. több tárgyból „elégtelen” érdemjegyet kap. Félévkor bukott. Két tárgyból v. kettőből bukott (a vizsgán). Javító(vizsgá)ra bukik: javítóvizsgára utasítják; osztályismétlésre bukott: az osztályt meg kell ismételnie. Az osztályból két tanuló bukik. Csaba már megint bukott háromból. (Kaffka Margit)
13. (argóban) Bukik vmire v. (ritka) vmiért: nagyon kedvel, szeret vmit, szenvedélyesen vágyik vmire, rajong vmiért; magának szeretné (megszerezni). A gyerek bukik a külföldi bélyegekre. || a. (argóban) Bukik vkire: nagyon tetszik neki vki; szenvedélyesen vágyódik, bolondul vki után; szerelmes vkibe. Buknak rá a nők.
14. (elavult, irodalmi nyelvben) Hirtelen rátalál, (rá)bukkan vmire. Sűrű bokor közt Kont házára buktam. (Vörösmarty Mihály) Ödön újra egy szerencsétlen eszmére bukott. (Jósika Miklós)
Igekötős igék: alábukik; átbukik; bebukik; belebukik; elbukik; előrebukik; felbukik; hátrabukik; keresztülbukik; kibukik; lebukik; megbukik; rábukik; visszabukik.
