bujdosó
bujdosó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely bujdosik (1–3); otthonától távol bujkáló, más-más helyen rejtőzködő. Az erdőben bujdosó szökevény. Álma tündérképét kergeti, Mint egy vadonban bujdosó fakír. (Berzsenyi Dániel) || a. (történettudomány) Levert szabadságharc után külföndön menedéket kereső v. hazájában az elnyomó hatalom üldözése miatt bujkáló <hazafi>. Bujdosó kuruc, magyarok; bujdosó lengyel hazafiak. A vezér eddig jó barátsággal volt mihozzánk, és a bújdosó urak éppen nem panaszkodhatnak ellene. (Mikes Kelemen) || b. (ritka) Olyan <állat, főleg vad>, amely bujdosik (1a); bujkálva ide-oda járó, kószáló. Étlen-szomjan bujdosó vadak.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, ami helyét gyakran változtatja, lappangva jár, bujdosik (5), ami hol itt, hol ott jelentkezik, válik érzékelhetővé. Bujdosó kísértet; bujdosó köszvény; bujdosó láng: lidérc; bujdosó lélek: kísértet; (régies) bujdosó pohár: olyan p., amely bujdosik (5b). Mért … Nem tudtam a … Csörgő patakkal, bujdosó Szellővel játszani? (Vörösmarty Mihály) Akár csillag legyen … Akár bujdosó láng – én megyek utána! (Arany János) A sarkantyúnál csak a bujdosó pohár csengett jobban. (Gyulai Pál)
3. (elavult) Bolygó <csillag>. Sajátszerű világ volt ez; bujdosó vagy merevény [= álló] csillag? nem tudjuk megmondani. (Jósika Miklós) || a. (átvitt értelemben) A nemzeti vészből egy marad fen: Csaba, | Csaba, e nagy éjnek bujdosó csillaga. (Arany János)
4. (irodalmi nyelvben) Olyan <hely>, ahol vki bujdosik. A nagy silány föld … Lett nem hazám, de bujdosó helyem. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ja
1. Bujdosó (1, 1a) személy. Kockázatos dolog volt menedéket nyújtani a bujdosónak. Egyedűl maradtam a bújdosók közűl. (Mikes Kelemen) [A gólyához.] Repűlj, repűlj! és délen valahol A bújdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk. (Tompa Mihály) Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá. (Arany János) Egyedül hallgatom tenger mormolását, … Egyedül, egyedül A bujdosók közül. (Lévay József)
2. (elavult) Bolygó(csillag). Asztalán hever Flammarion könyve a bujdosók világáról. (Jókai Mór)
3. (népies, irodalmi nyelvben) Bujdosás. Bujdosóba megy; bujdosóban van. Elment bujdosóba a fejedelemmel, s ott halt meg Rodostóban. (Móricz Zsigmond)
