bujdosik
bujdosik tárgyatlan ige -ok, (-om), -ol; -tam, -ott; -nék (-nám), -nál, -na (-nék); -son (-sék), (választékos) bujdos
1. <Üldözött személy> otthonától távol hosszabb időn át bujkál vhol, más-más helyen rejtőzködik; bolyong. Vhol bujdosik. Az erdőben bujdosik. Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon. (Berzsenyi Dániel) Bujdosik az,éren’, bujdosik a,nádon’, Nincs hová lehajtsa fejét a világon. (Arany János) || a. <Állat, főleg vad> bujkálva ide-oda jár; bujdokol. A medve szinte megérezte, hogy üldözik, napokig nem mutatkozott, a legsűrűbb rengetegekben bujdosott.
2. Vhová menekül, s ott bujkál, rejtőzködik. Vhova bujdosik; világba v. világnak v. világra v. világgá bujdosik. Üldözői elől az erdőbe bujdosott. || a. (választékos) Száműzetésbe megy, külföldre menekül, hogy a politikai felelősségre vonást elkerülje, s esetleg ott bolyong. Külföldre bujdosott. Évekig bujdosott hontalanul idegen országokban. Minden embernek az Isten rendelése alá kell magát vetni, … főképpen azoknak, akik Törökországban bújdosnak. (Mikes Kelemen) El akarta hagyni az országot s bujdosni világtalan világig. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Személy> helyét nem találva, az embereket kerülve jár-kel. Mellékutcákon, hosszú kerülőkkel bujdostam. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, vallásügy) <Személy> az átmenetinek tekintett földi életet éli. A setét siralom völgyébe Bujdosunk az élet ezer veszélyébe. (Csokonai Vitéz Mihály) Lelj vigasztalást a szent igében: | „Bujdosunk e földi téreken.” (Arany János)
5. (átvitt értelemben, ritka) Vmi rejtve, lappangva jár, s csak itt-ott tűnik elő, v. csak néha jelentkezik; bujkál, bujdokol. Bujdosik benne a fájás, a köszvény, a reuma. Bizonyos vitézi tűz bujdosik … ereimben. (Vörösmarty Mihály) Nagyon messzire, vékony felhők mögött a hold bujdosott. (Krúdy Gyula) Bajszán … ravasz mosolyka bujdosott sunyin. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) <Tárgy> lappang. Hol bujdosik megint a ceruzám, a kesztyűm? || b. (átvitt értelemben, költői) Bujdosik a pohár: <társas borozás közben> egyik kézből a másikba kerül a p. Bujdosik, egyre bujdosik Véres asztalon a pohár. (Ady Endre)
Igekötős igék: bebujdosik; elbujdosik; kibujdosik; végigbujdosik.
