bujdokol
bujdokol tárgyatlan ige -t, -jon (irodalmi nyelvben)
1. Bujdosik (1, 4). Kerestem őt, ahol csak ember él; Kerestem ahol a vad bujdokol. (Vörösmarty Mihály) Családommal együtt ide e … magányba bujdokoltam. (Petőfi Sándor) S így bujdokolva eljutottam arra a | tájra, hol, mondod, meggyilkolták a királyt. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
2. (ritka) <Csillag, természeti jelenség> el-eltűnve helyét gyakran változtatja. Üstökös csillag … végzete a világon kívül bujdokolni. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elbujdokol.
bujdoklás v. bujdokolás; bujdokló v. bujdokoló.
