buja
buja melléknév buján, bujább (választékos)
1. (rosszalló) <Olyan személy>, akiben az átlagosnál jóval erősebb a szeretkezésre irányuló nemi ösztön, melyet minél gyakrabban igyekszik kiélni. Buja férfi, nő, teremtés. S jött Bajla, buja asszony, | Marun szemébe nézett. (Ady Endre) Kéjenc és buja zsarnokot neveltek ki belőlem. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Buja ajak, élet, gerjedelem, kívánság, szerelem, tekintet, vágy. || b. (átvitt értelemben) Ó most buja mosollyal s epedve nyujtja ki Karját jövőm felé vágyam. (Tóth Árpád)
2. Dús, sűrű növésű, szapora <növény, növényi takaró>. Buja fű, gyom, növényzet; zöldülő buja mezők, rétek; buján hajt a fű, a vetés; buján tenyésző gomba, moha. A gaz lenyesve még bujább lesz. (Berzsenyi Dániel) A fiúk máma lányokkal járják a buja erdőket, s ha akarják, átölelik egymást. (Gelléri Andor Endre) || a. Dúsan termő, kövér, zsíros <föld, talaj>. Bontják, szolga-cseléd, a sok teli vermet, Benne arany köles, buja földben termett. (Arany János) Ős buja földön dudva, muhar. (Ady Endre)
3. (választékos) A dús tenyészéstől élénk, friss, harsány színű. Buja föld.
Szóösszetétel(ek): bujazöld.
