búj
búj ige -t, -jon
I. tárgyas (rendsz. határozott tárggyal) Vonzódva, közel húzódva (gyakran) keres, látogat, tanulmányoz.
1. Búj vmit: gyakran felkeresi, gyakran látogatja, mert szeret ott tartózkodni. Az erdőket bújja. Esténként a mulatókat bújja. Most a hegyek, erdők vadonait bujja. (Arany János) || a. <Vmely tudományos v. művészeti gyűjteményt> kutatás, tanulmány v. művészi élvezés végett rendszeresen, buzgón látogat. A képtárakat, a könyvtárt, a levéltárakat, a múzeumokat bújja.
2. Rendszeresen, nagy buzgósággal kutat, elmerülve olvas, tanulmányoz vmit. Az írást, a könyveket, a törvényeket, az újságot bújja. A fiú egész nap a könyveket bújja, tanul, ír, rajzol. (Jókai Mór) Tavaly egész télen együtt bújták a könyveket … a belső szobában. (Móricz Zsigmond) Apám csak pislogott felém s az újságját bújta. (Gelléri Andor Endre)
3. Vkit, vmit búj: a) keresi vkinek, vminek a közelségét; feltűnően és gyakran a közelébe húzódik. A gyermek mindig az anyját bújja. Télen az öreg csak a kályhát bújja; b) (átvitt értelemben, bizalmas) gyakran jár vhova, vkihez, hogy kedvét keresse; dörgölődzik hozzá. A főnökséget, az igazgatót bújja.
II. tárgyatlan (régies, tájszó, irodalmi nyelvben, ritka) Bújik.
bújás; bújó.
