búcsúztat
búcsúztat [ú-ú v. ú-u] tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Búcsúztat vkit: vkitől ünnepélyes körülmények között búcsúzik; vkit távozásakor, élete egy szakaszának végén ünnepélyesen köszönt. Búcsúztatják a menyasszonyt, a távozó diákokat, a hosszú külföldi útra induló művészt. A vőlegényt szombaton este búcsúztatják a legényélettől. || a. Búcsúztat vmit: magatartásával, viselkedésével, esetleg szavaival is kifejezi, hogy vmely időszak elmúlása szomorúságot okoz neki. Búcsúztatja a farsangot, az óesztendőt.
2. Búcsúztat vkit: <temetésen vkinek ravatalánál v. sírjánál> búcsúszavakat mond. Az üzem nevében egy dolgozó búcsúztatta elhunyt társukat. || a. (régies) <Kántor> temetéskor a halott nevében, rendsz. versben v. énekelve búcsúszavakat intéz a halott hozzátartozóihoz, a hátramaradottakhoz. A kántor szépen búcsúztatta a halottat. || b. (népies) (Harangszóval) búcsúztat vkit: temetésekor harangoztat a tiszteletére.
Igekötős igék: elbúcsúztat.
