bököd
bököd tárgyas ige -tem [e], -ött, -jön
1. (népies) Gyakran, ismételten bök; bökdös, szurkál. A tarló böködi a talpát. Hegyes botjával böködi a padlót. A mellette ülőt böködi könyökével. Béres legény jól megrakd a szekeret, Sarju tüske böködi a tenyered. (népköltés) Elgondolkodva, szórakozottan böködte a hűtlen, hálátlan, jégvert, néma földet. (Babits Mihály) || a. (bizalmas) <Csípős megjegyzésekkel> bosszant vkit. Olyan csúfondáros szavakkal kezdett böködni, hogy elfutott a méreg.
2. (tájszó) <Gyomnövényt> törzsének, fő gyökerének tőben való átmetszésével elpusztít. Acatot bököd.
Igekötős igék: megbököd.
böködés; böködő.
