belügy
belügy [l-ü] főnév
1. (főként többes számban) Vmely állam, ország, nép belső életére, helyzetére, gazdasági, társadalmi, politikai rendjére vonatkozó ügy, ill. ilyeneknek intézése; belpolitikai ügy, kérdés. A földreform, az államosítás elsősorban belügy. Nem tűrjük senkinek a beavatkozását sem hazánk belügyeibe. Az imperialista nagyhatalmak bele akartak szólni más népek belügyeibe.
2. (választékos) Vmely közület, (kisebb-nagyobb) közösség belső élet(rendj)ét, szervezetét, gazdálkodását illető dolog, ügy, kérdés; magánügy. A tagdíj megállapítása a társulat belügye. Ne szólj bele más család belügyeibe! [A] községek … belügyeik több nemeit magok kezelik. (Kemény Zsigmond) Indulatosan utasított vissza minden … beavatkozást egy szerkesztő belügyeibe. (Tolnai Lajos)
3. (bizalmas) Belügyminisztérium. A belügyben dolgozik. Szemere … fogalmazónak nevez ki a belügynél. (Arany János) Egy vidéki városban a főmérnöki [állásra] … Budapeströl hívtak meg valakit; a belügyből egyik műszaki urat. (Móricz Zsigmond)
belügyi.
