beltag
beltag főnév
1. (1945 előtt, kereskedelem) <Betéti társaságban> azok közül a tagok közül vmelyik, akik a korlátolt felelősségű kültagokkal szemben a cég v. vállalat kötelezettségeiért és tartozásaiért korlátlanul és egyetemlegesen, egész vagyonukkal felelősek. A céget a beltag(ok) vezeti(k). || a. (átvitt értelemben, ritka) <Olyan társaságban (munka)közösségben, amelynek kültagja(i) is van(nak)> állandó, régi, bevett tag; törzstag. Olyan régen együtt van velük, hogy már beltagnak tekintik.
2. (mennyiségtan) <Vmely aránypárban> a két belső (második és harmadik) tag; belső tag. A beltagok szorzata egyenlő a kültagok szorzatával.
