belebukik
belebukik tárgyatlan ige
1. (Fejjel lefelé) beleesik vmibe. Belebukik az árokba, a tóba, a vízbe.
2. (átvitt értelemben) Belebukik vmibe: a) vmely vállalkozásával teljes kudarcot vall. Belebukik a gazdálkodásba, irodalmi kísérleteibe, vállalkozásába. Én már megkisértettem a Koszorú-val … bele is buktam szerencsésen. (Arany János) Az öreg halála után … én gazdálkodtam. Bele is buktam tisztességesen. (Mikszáth Kálmán) b) <vmely hibás v. ártalmas ténykedése miatt> megbizatását, állását veszti. A kormány belebukott népellenes politikájába.
belebukás; belebukó; belebukott.
