befutó
befutó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <élőlény, jelenség>, aki, amely befut (I és II). A falat befutó borostyán; az állandóan befutó hírek, jelentések, levelek; az egész várost befutó rémhír; az állomásra befutó vonat; az elsőnek befutó ló.
II. főnév (sport)
1. A versenyzők beérkezési sorrendje a célba. A kerékpárverseny befutója: 1., …, 2. … stb.
2. <Lóversenyen, ügetőversenyen> a három, elsőnek beérkező ló közül vmelyik. Az ötödik futam befutói közt volt a legjobb idejét futó Diana. || a. <Lóversenyen, ügetőversenyen> a fogadásnak az a módja, amely két nyerő ló beérkezési sorrendjének eltalálására kötelezi a fogadót. Befutót játszik.
