áthidal
áthidal tárgyas ige -t, -jon
1. Áthidal vmit: hidat épít, emel vmi fölé. Folyót, szakadékot, utat, völgyet áthidal. Áthidalták a halastavamat. (Jókai Mór) || a. <Nyílást> a föléje épített szerkezettel befed. Boltozattal, vasbetonnal hidalja át a falak közét. || b. (ritka) <Két, egymástól nem messze eső helyet> összeköt. Gyorsan tolódnak elő a rövid ostromlétrák, hogy áthidalják a fabástyát a kőbástyával. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) <Ellentéteket, ellentétes dolgokat> kiegyenlítő megoldással kibékít. Áthidalja a nézeteltéréseket. És íme, a múlt és a jelen át van hidalva … (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Nehézségeket> kerülő úton v. ügyes, ötletes megoldással eltüntet, kiegyenlít. Áthidaltuk a technikai problémákat. || b. <Két olyan szövegrész között, amelyek közül a közbeeső rész kimaradt> összefoglaló szavakkal tartalmi kapcsolatot létesít. A szerkesztők ügyesen áthidalták a szemelvények közötti hézagokat.
3. (átvitt értelemben) Áthidal vmit: összekötő láncszemként v. átmenetként kapcsol össze egymástól távoleső tagokat v. egymástól fejlődési fokozatban, időben távollevő típusokat, ill. helyzeteket. Az ember és a majom közti különbséget a majomember hidalja át. Az ősfaj, mely az állatvilágot áthidalta, kihalt. (Jókai Mór)
áthidalhatatlan; áthidalható; áthidaló; áthidalt; áthidaltat.
