áthevül
áthevül tárgyatlan ige (választékos)
1. <Élettelen tárgy v. anyag> minden részében nagymértékben felmelegszik. A falak áthevültek a nyári naptól. Könyűim Úgy áthevűlnek, mint az olvadott érc. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Ó hogy áthevül minden vánkos itt | s minden pongyola lekivánkozik …! (Babits Mihály)
2. <Ember v. testrész hőtől v. izgalomtól> minden részében erősen felmelegszik. Áthevül a munkában; áthevül a lelkesedéstől; áthevült játék közben. Egészen áthevült a bőre a napon. Áthevülve ne igyál hideg vizet! A sebes menetekben … át volt hevülve. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Erős érzelmekkel telítődik. Az író hangja áthevül e fejezetekben.
áthevülés; áthevülő; áthevült.
