árny
árny főnév -at, -a (választékos)
1. Vmely tárgynak vhova vetődő árnyéka (1). Az ember, a fa, a felhő árnya. A … szuronyos … őrök óriási, félelmetes alakokká nőttek, akiknek fekete árnyuk, úgy látszott, nemcsak a holdfényes udvarra, hanem az egész elszunnyadó világra ráesik. (Kuncz Aladár) || a. Ennek mozgó képe; árnyék (1b). Árny suhant át a réten. Árnyak ingnak a falon. Ingó árnyak lebegtek a szobában. A fehér függönyök néha táncot lejtő árnyakat mutattak. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben) Fény és árny, vminek fényei és árnyai: vminek kedvező, előnyös, vonzó és hátrányos, káros, elriasztó megnyilvánulásai, jelenségei egymás mellett; fény- és árnyoldal. A nagyváros fényei és árnyai. || c. Árnyékos, hűvös hely; árnyék (1c). A berek, az erdő árnya. Szép pihenni, álmodozni A liget hűs árnyain. (Kisfaludy Károly) Árnya közül a ligetnek Rám virágok integettek. (Lévay József)
2. (átvitt értelemben, költői) Bánat, szomorúság v. ennek nyoma az arcon, a szemben; árnyék (4). Arcán a bánat árnya. Szemén sötét árny villant át. Víg kedélyére árny borult.
3. (mitológia) Árnyékként megjelenő kísértet, szellem; árnyék (5). A holtak árnyai; sejtelmes, lebegő árnyak. Hova lett … minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? | Oda van mind! csak az emlékezet által Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. (Petőfi Sándor) Árnyak suhognak a sötétben S elátkozott had nyöszörög. (Ady Endre) || a. Kísértő, komor emlék, árnyék (5a). A múlt sötét árnyai kínozzák. Ijesztő árnyak rémlenek előtte.
4. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek halvány, gyenge, s eredeti valóságára alig hasonlító mása, alakja; árnyék (ă). Csak árnya volt már régi önmagának. Árnya ez csak az igazinak. Amit beszéltek róla … mind csak töredéke, árnya volt a valónak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): árnyalak; árnyfolt; árnyrajz; árnyszerep.
árnytalan.
