árnyal
árnyal ige -t, -jon
1. tárgyas (irodalmi nyelvben, régies) Árnyékba borít, árnyékossá tesz vmit; árnyékol. Alacsony termetű emberke, … finom orr, hozzá franciás bajusz …; hosszú szempillák, amik a szemeit árnyalják. (Jókai Mór)
2. tárgyas (festészet) <Rajzon, festményen> vonalazással, sötétebb színekkel érzékelteti az árnyékot, a homályban levő részeket; árnyékol (2). Árnyalja a fejet, a kezet. || a. (tárgy nélkül) (festészet) Az árnyékolást végzi. Lilával árnyal; sötéten árnyal. || b. tárgyas (festészet) <Festményen az eredeti színt> más színnel módosítja. A zöldet egy kis kékkel árnyalja.
3. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vminek alig észrevehető fokozatait> finom megkülönböztetésekkel kiemeli, hangsúlyozza. A költő igen finoman árnyalja e gyöngéd kedély földúltságát. (Gyulai Pál) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Írásban, kül. leírásban> finom különbségeket tesz. Ez az író jól árnyal.
Igekötős igék: beárnyal.
árnyalás; árnyalgat; árnyalható; árnyaló; árnyalt; árnyaltat.
