Lavinakutya.
Lavinakutya.
A ~ ált. » német juhászkutya; nem azonos a nagy testű » bernáthegyi kutyával és a munkája is más. Ha lavinaomlást jelentenek valahol az Alpokban v. más téli sí-, ill. turistaparadicsomban, a hegyi mentők speciális hátizsákba rakják erre a célra különlegesen kiképzett kutyájukat, és elindulnak a szerencsétlenség helyére. A kutyáknak ott az a dolguk, hogy ha emberszagot éreznek, jelezzenek v. ásni kezdjenek. Ez sokszor csak akkor sikerül, ha a hóréteg nem túlságosan vastag; ilyenkor azon a helyen, ahol a legerőteljesebben érzik a szagot, mellső lábaikkal szaporán ásni kezdenek, jelezvén, hogy ott fekszik az áldozat. Ha azonban túlságosan vastag a lavinaréteg, akkor a szondázás után látnak munkához a kutyák; addig kaparnak, ásnak, amíg egy bakancsos láb, hátizsák v. sapkás fej elő nem bukkan.
Régebben egyébként a hegyi mentők ált. vékony acélrudakkal szondázták végig a lavinaomlás helyét, és várták, mikor akadnak a rudak végén levő apró horgok valamilyen ruhaneműbe. Amikor ennek legkisebb jelét tapasztalták, azonnal elővették a lapátot, hogy a hóréteget a szerencsétlenül jártak fölül eltávolítsák. Ez a munka azonban nemcsak fáradságosnak, de hosszadalmasnak is bizonyult, és előfordult, hogy a betemetettekhez már későn jutott el a levegő és a segítség, ezért került sor kutyák betanítására és alkalmazására. Ezek a nagyszerű négylábú hegyi mentők ugyanis még 6 m vastag hótakaró alatt is pillanatok alatt felfedezik a lavina által betemetett ember szagát.
