Német juhászkutya | Kutyatár

Német juhászkutya

(Deutscher Schäferhund). A legnépszerűbb, legtöbbre értékelt, legsokoldalúbban használt munkakutya szerte a világon; pontos létszámát nehéz megbecsülni, több millió példányról beszélnek. Hazánkban is a legnépszerűbb fajta. Rajongói a bronzkutya egyenes leszármazottjának tekintik, de erre semmi konkrét bizonyítékunk nincs. Az bizonyos, hogy már a 17. században ismertek egy, a magyar » komondorhoz hasonló, de annál kisebb, középtermetű, eléggé durva megjelenésű állatot, amely a juhnyájak mellett őrző és terelő szolgálatot látott el. Ez volt az ónémet pásztorkutya, és belőle alakították ki a ~ mai formáját hosszú és szigorú szelekciós munka révén. Korszerű típusa végül is 1884-ben forrott ki véglegesen Max von Stephanitz lovassági kapitány lelkes, fanatikus és szakértő tevékenysége nyomán.

Közepes termetű, tetszetős külsejű, izmos, erőteljes kutya. Megnyerő formájú feje arányos, a fülei között széles, felülről nézve ék alakú, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Állkapcsa fejlett, ajkai jól záródnak, orrtükre fekete, fogazata erőteljes, ollós harapású. Szeme közepes nagyságú, mandula alakú, barna, tekintete hűséges, értelmes. Füle közepesen hosszú, felálló, magasan tűzött. Nyaka izmos, elegáns vonalú, mellkasa mély, nem túl széles, kissé a könyök alá ér, hasa felhúzott, háta egyenes, izmos, feszes, a fara felé enyhén lejt, ágyéka erőteljes. Végtagjai párhuzamosak, izmosak, mancsa zárt, közepes nagyságú, kerekded. Farka hosszú, a csánkon alul ér, dús szőrzet borítja. Szőrzete félhosszú, testhez simuló, dús aljszőrzettel; színe: leggyakoribb a fekete hát sárga végtagokkal, de lehet ordas és egyszínű fekete is. A kanok marmagassága 60-65, a szukáké 55-60 cm; testtömege 25-40 kg (1. 94., 95., 96. és 97. színes fénykép).